-2018.10.17. -
Megfordulok, és látom, túl sok vizet engedtem a kádba. Elzárom a csapot, és leveszem a ruháimat. Beleteszem egyik lábam a kádba, majd a másikat. Éget a víz. Égeti a testem, ahogy beleülök. Érzem, ahogy a testem végig áramlik a libabőr. Teljesen bele fekszek, csak a fejem van kint a vízből. Fekszek, és behunyom a szemem. Csak Rá tudok gondolni, és arra mit ronthattam el. Mit nem adtam meg neki, ami miatt elhagyott. Egyáltalán szeretett, vagy csak azért volt Velem, hogy legyen valakije? Talán volt Rajtam kívül más? Újra elkezdek sírni. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.
Lassan eltelik egy óra, és még mindig a vízben vagyok. Elhűlt. A testem fázik, de nem érdekel. Még mindig csak fekszem, és nézek előre. Mi értelme volt ennek az egésznek. Miért kellett ennyire szeretnem Valakit, aki talán nem is szeretett viszont. Sose tudom meg az igazságot. Ki kell szállnom a vízből. A bőröm kiázott teljesen. Francba is. Felülök, és két kezemmel támasztom a kád szélét. Próbálok erőt venni magamon, s kimászom belőle. Gyenge vagyok. Egy törölközővel takarom be a testem, s kicsoszogok a szobámba. Pizsamára váltok, az se érdekel, hogy testem még vizes. Magam mellé dobom a törölközőt, s befekszem az ágyba. Abba az ágyba, ahol eddig együtt feküdtünk. Abba az ágyba, ahol Életem legszebb éjszakái voltak Vele. Abba az ágyba, ahol a jövőnket tervezgettük együtt. Abba az ágyba, amin akkor ültünk amikor szakított velem. Újra elkezd csorogni a könnyem. Egyedül vagyok. Mindenki elhagyott. Már nem találom az értelmet, elhagytak a céljaim, kilátástalanná vált a jövőm. Mi rosszat tehettem, hogy ezt érdemlem. Ha valamit elrontottam, az csak az lehet, hogy annyira szerettem, hogy az Életemet áldoztam volna Érte. De nem. Nekem ez nem hiba. Nekem Ő jelentette a létezést, a szerelmet, a céljaimat. Minden gondolatom csak Róla szól. Ő vajon érzi ezt? Ő mire gondolhat? Megszabadult egy feleslegtől? Vagy csak szimplán megkönnyebbülést érez? A kurva életbe is - kikészültem lelkileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése